Dárdai István:
Tavasz

Ilyenkor a szájak dalra kelnek,
A madarak szebben énekelnek.
Ilyenkor a patak szépeket mesél,
Tán még a veréb is szebbeket beszél.
Ilyenkor a szív gyorsabban dobog,
Mikor a természet ifjan mosolyog.

Ilyenkor minden nevetni szeretne,
Szebb most az ének, szebb most a mese.
Ilyenkor a szürke ezüstté válik,
Tán a törött is épnek látszik.
Ilyenkor a csúnyát szépnek véled,
Mikor a természet újjáéled.

Most az én szívem is újjáéledt.
Mikor megláttalak, Téged!
Most az én keblem is emelkedik.
Ha a nevedet emlegetik.
Fakadjon benned is ilyen érzelem,
Szeressél úgy mint én Téged, Édesem!

1933. márc. 18.