Előttem fekszik.
Címtábláján egy pár lila, szép nőszirom
Belőle egy lángeszű férfi
poétasorsát olvasom.
Hiszen mi voltál Te, míg éltél,
egy kis szürke egér talán?
Nem. te már akkor óriás voltál,
Olympe-pal küzdő vad titán.
Mi voltál akkor nemzetednek,
egy élnivágyó szürke név
Kinek minden kis költeménye bordal,
avagy szerelmi hév
És ma, ma már aranybetűkkel
hirdeti könyved nevedet
Oly jól mondád, most hogy meghaltál,
nemzeted is megszeretett.
Kinyitom könyved s minden sorát
egyszer kétszer elolvasom
S akkor minden porcikámat
s gondolatom neked adom.
Míg egy kis vers neved szívembe
aránybetűkkel írja be,
Kísér belőlük szörnyű sorsod
és szemem könnyel lesz tele.

1934. máj. 2.