Egyszer volt, hol nem volt...
Mikor a kismadár szépen dalolt;
Mikor a gyors patak frissen csevegett;
S még a vén hegy is üdén nevetett.
Mikor szebbnek tűnt fel a bohókás álom,
Egyszóval tavasz volt, minek is cifrázom.

Egyszer volt, hol nem volt...
A fiú lányt még nem csókolt
Idejük eltelt álmodással
Nem törődtek ők soha mással
Lelkük boldog harmóniája
Egész lényüket általjárta

Egyszer volt, hol nem volt...
A fiú szíve fellángolt
Egy esti sétájuk alatt
Ajka a lányéra tapadt
Míg a csók végére vártak
Addig a mennyországban jártak

Egyszer volt, hol nem volt...
A lány azóta mást csókolt
A fiút, ha barátja kérdezte
Hogy kis szerelmüket mi lelte
Ő szomorúan válaszolt:
"Egyszer volt hol nem volt".

1933. máj. 13.