Érzem, hogy én tőled
mind messzebb távozom
Fel-feltűnik arcod, de egyre távolabb
Érzem, mi egymástól
nagyon messze estünk.
Soha nem hallom már csengő hangod
A múltkor éjjel, boldogan álmodtam
Azt, hogy Te írtál nekem levelet
Kis papír volt csak, nem volt sok ráírva
De sugárzott róla mély, meleg szeretet
Boldog voltam és mégis folyt a könnyem
Mert hiszen tudtam jól, hogy álmodom
Mégis jól esett álmodni is csupán
És mégis könnyes volt a vánkosom
Érzem azt, hogy Te el sosem olvasod
E senkinek nem szóló énekem
Mégis, ha papírra vetem bajomat
Igaz megnyugvás az is énnekem

1934. máj. 11.