Igen tisztelt Elnök úr!
(Nehogy Hankiss úr részéről szó érje a ház elejét.)

Mindenekelőtt szívből gratulálok kinevezéséhez.
Köszönöm azt a gyors és határozott intézkedést, mellyel a TV Híradó stábját, ) hogy finoman fejezzem ki magam) elküldte a fenébe.
Én már évek óta éltem demokratikus jogaimmal, hogy amikor megláttam L. K. szöszke fejét a képernyőn, egyszerűen lecsaptam a TV-t és csak az időjárás-jelentést néztem meg.
Mint azt a leváltottak nagy tiltakozása alkalmával láttuk, most együtt volt az MDF korifeus, aki felülről mozgatta csahos kutyáit, s természetesen Kati a kis "öl-ebecske"is, a Híradó sztár-bemondója és riportere. Ami pedig Stefkáék látványos tiltakozását illeti, én bizonyos fokig megértem őket, hiszen ők végrehajtották azokat az utasításokat, amiket felülről kaptak, (a sajtószabadság nevében), és amit saját mocskolódásukkal hozzá eszkábáltak. Az más kérdés, hogy az ő működésük is hozzájárult a választás szociális-liberális sikeréhez, amiért köszönetet érdemelnének. (De nem akkorát, mint amit Pálffy G. kapott.) Részükről az lenne az etikus, ha levonnák a konzekvenciát és szép csendesen elmennének a fenébe. Ennek a témának a lezárásaként, engedje meg, hogy ifjúkorom egy kis rigmusával üzenjem a volt Híradó-stábnak:

Mindegy mikor rúgnak tökön,
Kedden-e vagy csütörtökön.

Tisztelt Elnök Úr!

Az Ön programadó nyilatkozata irritált arra, hogy legyőzve lustaságomat, néhány olyan témát adjak, amelyeket én szeretnék látni a képernyőn. Lehet, hogy kérésem kissé szubjektív és maximalista, de, ha jobban belegondolunk, úgy érzem érdemes vele foglalkozni.
Az elmúlt négy év keresztény-nemzeti, elavult szemlélete, és ennek a közgondolkodását befolyásolni akaró műsorpolitikája sajnos közelebb áll a Balkánhoz, mint Európához. (Pfuj, már megint politizálok.) Én egy olyan sorozatot képzelek el, melynek a fő címe pl. RÁCIÓ, vagy valami ehhez hasonló lehetne, melyben a tudomány eredményeinek felhasználásával végig lehetne menni az emberiség történetén, az ősközösségtől napjainkig. Biztos vagyok benne, hogy hazánkban is akad olyan gondolkodó fő, aki ráharapna erre a témára és szép társadalomtörténeti, vallástörténeti, kultúratörténeti anyaggal szolgálná népünk művelődését. Csak példaként említem Helmuth von Glassenapp: Az öt világvallás, vagy Hahn István: Istenek és népek című könyvét, de ezen kívül is bőséges forrásanyag áll rendelkezésre ebben a témában.

Ami pedig a nép-nemzet, nemzetállam, meg hasonló blablákat illeti, ez az Egyesült Európába való törekvéssel egyre inkább veszít aktualitásából. Bár eddig sem volt az. A Kárpát-medence a történelem során mindig befogadója volt a különböző népeknek. Az a magyar államiság különleges adottsága volt, hogy a különböző módon idekerült népeket asszimilálni tudta. Ezek a népcsoportok más és más módon települtek le az országban. Voltak idemenekülők, pl.: a kunok, jászok később a szerbek. Voltak a török után tudatos, pénzért vásárolt telepesek, pl.: németek, nagybirtokosok jobbágyaiként. Voltak beszivárgók, pl.: a cigányok vagy a balkáni vlahok, (oláhok). A magyar személynevek, pl.: Németh, Oláh, Szász, Tót, Szerb, Horváth stb. egyértelműen jelzik a származást. A polgári társadalomban kevés olyan család van, csak három generációra visszamenőleg is, amelyikről elmondhatjuk, hogy fajtiszta pedigrés, törzskönyvezett magyar. Rossz ízű és nevetséges az, ha valaki turániságról prédikál, pláne akkor, ha neve alapján kimutathatóan román az illető. Eljutottam a lap aljára, így zárom levelemet.

Televíziós munkájához kívánok sok sikert és jó egészséget.

Tisztelettel:
Dárdai István nyugdíjas