Háborúba megyünk, Joe,
Szabadságot viszünk Ázsiába,
Úgy érzem, nem harcolunk hiába,
Hálás a nép ott, s csókjuk oly izgató.

Meglátod milyen forrón fog ölelni
Téged egy mandulaszemű lány,
Bőre bársony, mosolya talány.
A szőke Maryt el fogod feledni.

Borzongató a távoli világ,
Fűszeres a szél, szerelemről mesél,
Ezüst holdfényben zizzen a falevél,
Hull ránk a yakaranda virág.

Háborúban vagyunk, Joe,
Nyakig merülünk a bűzös sárba,
Napalmot, gázt viszünk Ázsiába,
Békés falvakat irt ott a golyó.

Égő kunyhók közt megdermedve, holtan
Fekszik egy mandulaszemű lány,
Hold fénye csillan tört ívű nyakán,
Sír ott a dzsungel, égve, taroltan.

Borzongató a távoli világ,
Füstszagú a szél, pusztulásról mesél,
S a lányra, mint illatos szemfödél
Hull, hull a yakaranda virág.

Vége a harcunknak, Joe,
Elfogy a vérünk, a testünk csupa seb,
Szívverésünk egyre csendesebb,
Feküdjünk hát le, pihenni oly jó.

Ha majd tört szemünk a kék égre mered
Eljön egy mandulaszemű lány,
Vállán puska, föléd hajol tán,
S hűvös ujjával lefogja szemed.

Borzongató a távoli világ,
Füstszagú a szél, nekünk nem mesél,
S a fáról, mint bíbor szemfödél
Hull, hull a yakaranda virág.