Dárdai István:
Legyecske

Sötét kamra szögletében
Egy poros, vén lámpa él,
Körülötte körbe, züm-züm,
Kis legyecske döngicsél.

Azt sem látja, hogy a lámpa
Oly piszok és tök sötét,
Glóriázva zengi , züm-züm,
A piszok dicséretét.

//: Glóri, glóri hallelúja ://

Ám a lámpa el is várja,
Így helyes és így való
Ő a főnök, ezét, züm-züm,
Neki is jut talpnyaló.

De a golyhó légynek mért jó
Ez a hálás zümmögés.
Miért zengi egyre, züm-züm,
A piszok dicséretét?

//: Glóri, glóri hallelúja.://

Az igaz, hogy ez a főnök
Oly piszok és tök sötét,
Ezzel szemben ugye, züm-züm,
soha a légynek se vét.

Itt nem űzik légycsapóval,
Mert nem száll tar fejekre,
És nem hullhat kábán, züm-züm,
Párjával a levesbe.

//: Glóri, glóri hallelúja.://

Sosem lát itt rumosmeggyet,
Kockacukrot sose nyal,
De a kis légy boldog, züm-züm,
feljebb jutni nem akar.

A kamrában végig élte
Silány gyatra életét,
S nyugalmáért zengte, züm-züm,
A piszok dicséretét.