Vallomás
Katona Vanda fotói ürügyén, Brazíliába utazásom előtt néhány órával

Apró gyerek voltam, amikor egy verőfényes reggelen, húsvét napján kibújtam az ágyból, s mezítláb kiszaladtam az udvarra, hogy megkeressem a nyuszi ajándékát. Mögöttem becsapódott az ajtó. A zöld fűben színes ceruzákat, csoki tojásokat, pöttyös labdát találtam.
Boldogan futottam vissza kincseimmel, ám a bejárati ajtó előtt egy csapat színes ruhába öltözött sötétbőrű asszonyba és férfibe botlottam. Remegve dörömböltem, vékony hangon sikoltoztam, eresszenek be! Az ajándékok szerteszét hullottak mire anyukám védő karjaiba vethettem magam.
Először kerültem szembe a mássággal .
Öntudatra ébredésemmel párhuzamosan, olvasmányaim, szüleim nevelése és személyes tapasztalataim nyomán aztán rá kellett ébrednem, hogy gyermekkori félelmemmel, öntudatlanul is emberek millióit sértettem meg, akiket a világ különböző pontjain azért üldöznek, mert más a bőrük színe, más a kultúrájuk vagy a vallásuk - mint általában a " fehér embereké".
Nekem ez volt az élet egyik alapvető megrázkódtatása. Ennek a ténynek a tükrében "nyitottam a számat szólásra" írásban, fotóban, zenében és versben vagy csak úgy, a mindennapi létben.
Az első magyarországi cigány újság, a Romano Nyevipe munkatársaként jártam putrikban és palotákban, leltem nyomorba-szédülőkre és sorsküzdőkre, bűnösökre és áldozatokra, igazság-bolyongókra és tétlenül várakozókra. De közben - éppen a nemcigányok előítéletei miatt érzett természetellenes tisztelet következményeként - mindvégig kívül maradtam a körön.
Míg Ti, Vanda, Virág, Melinda, Simó, Borz, Ádám és a többiek , az új Fény-Árnyék Művészeti Egyesület tagjai, akik a Vándormozi közösségi történéseiben a tehetség magától értetődő felmutatásával, a szeretet, a derű békés eszközeivel harcoltok az előítéletek és a diszkrimináció ellen, együtt vagytok és belül vagytok és velük vagytok . Megszűnt a távolság - és ez így van jól.
Ez a természetes közelítésmód tükröződik a képeiden, kedves Vanda...
Fekete-fehér, dokumentalista szemléletű, és színes akciófotóid szerkezete szigorú és mégis oldott és tartalmának erőteljes jellemzője az emberszeretet. Gyerekek, férfiak, nők, zene, tánc, zsonglőrség, közös játék a romatelepek, kultúrházak, kocsmák díszletei között. Filmvetítés a cigányokról, nem csak cigányoknak, és fényképek a nézőkről és egymásról. A jelen idő múlttá dermedését az új helyszínek és új történések folyamattá szervezik: a mosolygó vagy sírásra görbülő gyermekarcok, villanó, élénk tekintetek, a cselekvésekben való aktív jelenlét, a művi élet ellenpólusaként átütőerejű életigenlést sugall.
A Macskajaj elér hozzám, és melegen tartja a szívemet. Köszönöm Vanda. Neked is.

Dárdai Zsuzsa, 2005. július